BEVEZETÉS

2005. június 9. - Havi jelentés

Az EKB Kormányzótanácsa 2005. június 2-i ülésén változatlanul hagyta az eurórendszer irányadó refinanszírozási műveleteinek 2,00%-os minimális ajánlati kamatlábát, valamint az aktív oldali és a betéti rendelkezésre állás kamatlábának 3,00%-os, illetve 1,00%-os szintjét.

A Kormányzótanács rendszeres gazdasági és monetáris elemzése alapján összességében arra számít, hogy az euróövezetben az inflációs nyomás középtávon korlátozott marad. A testület ennek megfelelően döntött úgy, hogy változatlanul hagyja az EKB irányadó kamatait. A teljes lejárati spektrumon megfigyelhető rendkívül alacsony kamatszint igen kedvezően hat az euróövezet gazdaságának jelenleg csak mérsékelt dinamikát mutató növekedésére. A Kormányzótanács ugyanakkor továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kíséri mindazokat a folyamatokat, amelyek az árstabilitás szempontjából inflációs kockázatot jelenthetnek.

A Kormányzótanács értékelésének alapját képező közgazdasági elemzés arról tájékoztat, hogy a negyedéves reál-GDP-növekedés az első becslések szerint 2005 első negyedévében 0,5% volt, szemben az előző negyedév 0,2%-os ütemével. Az utolsó két negyedév adatai azonban részben a statisztikai munkanaphatást tükrözik, ezért a 2004 utolsó negyedévére adott növekedési dinamika némileg alulbecsült, a 2005 első negyedévi pedig kissé túlbecsült érték. A gazdasági konjunktúrára vonatkozó legfrissebb mutatók összességében a lassulás irányába mutatnak.

A gazdasági növekedés 2004 közepétől tapasztalt mérséklődése részben az olajárak emelkedésével áll összefüggésben. A jövőt illetően lehetőség van arra, hogy a gazdasági fundamentumokkal kapcsolatos pozitív tényezők újra módosítsanak a kilátásokon, feltételezve, hogy a kedvezőtlen folyamatok hatásai fokozatosan erejüket vesztik. Mindenekelőtt továbbra is erős, bár kevéssel a tavalyi rekordszint alatti világgazdasági aktivitásra lehet számítani. Ez továbbra is ösztönzően hat az euróövezet exportjára, és a beruházásokat is pozitívan befolyásolhatja. Utóbbira várhatóan élénkítően hat majd a magas vállalati nyereségesség, a javuló vállalati hatékonyság és az igen előnyös finanszírozási feltételek is. A fogyasztás ugyanakkor várhatóan a rendelkezésre álló reáljövedelem alakulásával párhuzamosan fog bővülni.

Ez az értékelés jórészt összhangban áll az eurórendszer szakértőinek 2005. júniusi prognózisával. Az euróövezeti reál-GDP a prognózis alapján 2005-ben 1,1% és 1,7% között, 2006-ban 1,5% és 2,5% közötti ütemben növekszik. A nemzetközi és magánszektorbeli szervezetek legújabb előrejelzéseiből hasonló jelzések olvashatók ki. A 2005. és 2006. évi reál-GDP-növekedésre prognosztizált sávok az EKB szakértőinek 2005. márciusi makrogazdasági prognózisához képest kissé lefelé módosultak.

A Kormányzótanács megítélése szerint a reálgazdasági növekedés az elkövetkező időszakban összességében fokozatosan javulni fog. A friss adatok tükrében ugyanakkor megnőtt a belföldi kereslet rövid távú alakulásával kapcsolatos bizonytalanság, a tartósan magas olajárak és globális egyensúlyi problémák pedig a gazdasági növekedés lassulása irányába mutató kockázatot jelenthetnek.

Az euróövezetbeli árak alakulását tekintve, az Eurostat előzetes becslése szerint az éves HICP-infláció üteme májusban 2,0% volt, szemben az áprilisi 2,1%-kal, és az elkövetkező hónapok során is várhatóan összességében e szint közelében marad majd. Míg egyfelől az energiaárak a HICP-infláció emelkedése irányába hatnak, másfelől az elmúlt negyedévekben az inflációs nyomás viszonylag korlátozott volt, a béremelkedés átlagosan szintén továbbra is mérsékelt maradt.

Az eurórendszer szakértőinek 2005 júniusi prognózisa az éves HICP-inflációt 2005-ben 1,8% és 2,2% közé, 2006-ban 0,9% és 2,1% közé teszi. Az EKB szakértőinek 2005 márciusában közzétett prognózisával összehasonlítva a 2005. évi inflációs prognózis kissé felfelé, a 2006. évi pedig némileg lefelé módosult. Ez 2006-ban jórészt az egyik euróövezeti tagországban, Hollandiában tervezett egészségügyi reform várható statisztikai hatását tükrözi, amely az euróövezet 2006. évi inflációjában becsülhetően egyszeri, 0,2 százalékpontos csökkenést okoz. Ezt a hatást nem szabad figyelembe venni a középtávú árstabilitási kilátások értékelése során.

A prognózis alapját képező feltevéseket figyelembe véve az inflációs prognózisra ható felfelé mutató kockázatok továbbra is fennállnak. A kockázatok elsősorban az olajárak, a közvetett adók és a szabályozott árak jövőbeli alakulásával kapcsolatosak. Továbbra is vigyázni kell, nehogy a múltbeli áremelkedések másodlagos hatásai bérezési és árazási döntéseken keresztül végiggyűrűzzenek a gazdaságban. Ennek elkerüléséhez fontos, hogy a szociális partnerek továbbra is felelősen viszonyuljanak a kérdéshez.

A monetáris elemzés még részletesebb képet ad a közép- és hosszabb távon jelentkező árstabilitási kockázatokról. Az elmúlt hónapokban a pénzmennyiség és a hitelállomány az euróövezetben továbbra is erőteljesen növekedett. Ezek a folyamatok elsősorban az övezet alacsony kamatszintjének ösztönző hatását tükrözik. A pénzmennyiség bővülésének dinamikáját a széles értelemben vett pénzmennyiség leglikvidebb, a szűkebb értelemben vett monetáris aggregátumba (M1) tartozó összetevőinek erőteljes növekedése határozza meg. Ugyanakkor az euróövezetbeli magánszektornak a monetáris pénzügyi intézményekkel szembeni, elsősorban lakásvásárlási célú finanszírozási igénye még mindig erőteljes.

Minden mutató megerősíti azt a megítélést, hogy az euróövezetben bőséges a likviditás. Több tényező mellett az, hogy a monetáris expanzió egyre inkább a likvid eszközök bővülésével jár és nagy állományok halmozódtak fel a széles értelemben vett M3 monetáris aggregátumból, közép- és hosszabb távon az árstabilitás szempontjából felfelé mutató kockázatot jelenthet.

Összefoglalva: a közgazdasági elemzés tanúsága szerint a belföldi inflációs nyomás középtávon korlátozott marad, ugyanakkor hangsúlyozni kell ennek az értékelésnek a feltételes jellegét, valamint az árstabilitást fenyegető felfelé irányuló kockázatokat. A monetáris elemzéssel való összevetés megerősíti, hogy összességében folyamatos odafigyelésre van szükség.

A fiskális politikát illetően az euróövezetbeli folyamatok továbbra is aggodalomra adnak okot. Míg néhány országnak sikerül szilárd költségvetési pozíciót fenntartania, sok más országban elengedhetetlen, hogy a fiskális konszolidációt a költségvetés helyzete miatt elsőrendű feladatnak tekintsék. Ezenkívül a Stabilitási és növekedési paktum hamarosan hatályba lépő módosított szabályait és eljárásrendjét szigorúan kell átültetni a gyakorlatba, hogy ezzel is erősödjön a hitelesség és minél előbb rendezni lehessen a költségvetési helyzetet.

A strukturális reformok tekintetében hamarosan bevezetésre kerülnek a 2005–08. közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatási csomag, amely az új átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat és az új foglalkoztatási iránymutatásokat egyaránt magában foglalja. Ezeken a gazdasági és foglalkoztatási irányelveken alapul az EU- és a tagállami szintű cselekvési program, amelynek keretében még idén őszig megszületnek a nemzeti reformprogramok. A lisszaboni program új irányítási struktúrája várhatóan ismét lendületet ad az európai strukturális reformfolyamatnak. A reformok elengedhetetlenek ahhoz, hogy Európa reagálni tudjon mindazokra a kihívásokra, amelyeket a világgazdasági szintű munkamegosztás folyamatos mélyülése, a gyors technológiai változások és a népesség elöregedése támaszt. Rövid távon a gazdasági kilátások javulásának, hosszabb távon pedig az európai polgárok tartós jólétének kulcsa az lehet, hogy az érintettek határozottan szembenéznek az említett feladatokkal, és sikerül meggyőzniük a közvéleményt a reformok előnyeiről.